A Segítő Belső Család (SBCs) meditáció a relaxációs és szimbólumterápiák egyik ága, amelynek megalkotása dr. Horváthné Schmidt Ilona (MRSzE kiképző pszichoterapeuta) nevéhez fűződik. Az SBCs, a Magyar Relaxációs és Szimbólumterápiás Egyesület (MRSzE) módszerspecifikus képzése is egyben, aminek én is kiképzett gyakorlatvezetője lettem.
(bővebb tájékoztatás a képzésről: https://relaxacio.hu/belsocsalad.html)

A relaxációs terápiák az Autogén Tréning (AT) gyakorlatán alapuló imaginatív -képi élményekkel – dolgozó terápiák egyike. Az relaxáció jótékony hatását régóta ismerjük és tapasztaljuk, és tudjuk, hogy milyen fontos, pozitív idegrendszeri-hormonális változásokat indít el a testünkben. Mára már sok hasonló technikát ismerünk, amelyek a fókuszált figyelmen és az izmok ellazításán alapulnak.

Az SBCs meditáció és szemléletmód a relaxációra épülő meditatív állapot ötvözi a – sámánisztikus világkép -, képi élményeinek integrálásával. A sámán szót mai értelemben arra az egyénre értik, aki megváltozott tudatállapotban, révülésben is ura tud maradni önmagának. A sámán tehát az, aki kapcsolatban tud kerülni az archetípusban lévő energiával, tudással, hogy aztán azt gyógyítás, vagy jövendölés céljára, a közösség összetartásának érdekében használja. Az SBCs meditációban ezen alapokra építve szeretnénk hozzáférni saját belső erőforrásainkhoz, és kapcsolódni a tudatalattink belső képeihez, amely által ráláthatunk mindennapi elakadásainkra, és saját belső segítőnkké válhatunk.

A relaxált állapotra épülő SBCs meditáció alap elemei: a belső erőhely, a segítő, a test gyógyító erői, a fészek megtalálása, amelyet nem csak meditációs élményként használunk, hanem megtanuljuk átültetni a mindennapokba, azáltal, hogy a saját napi rutinunkban is tudjunk a módszerhez, és ezáltal önmagunkhoz fordulni. Ezen élmények belsővé tételével az életünk megtartó helyei és képességei mutatkoznak meg és erősödnek meg bennünk.

Az SBCs meditáció alap képei mellett, egy komplex terápiás módszertan is, amely további elemekből tevődik össze:

A meditációs egységek alapja mindig a belső erőhelyeire, erőforrásaira, és a segítő meghívására épülnek, aki végigkísér az adott szakaszon, és segíti a rálátást, hogy a képek által átélt élmények, hogyan viszonyulnak a jelen életem megéléseihez, valamint segít összegezni is az élményeket. A meditációs egységek 5-10 meditációt tartalmaznak, és általában minden témában feldolgoznak, egy pszichés gócot is. Az átélt élmények képei rálátásokat, oldódásokat hozhatnak, és fontos összefüggésekre mutatnak rá.

Az SBCs különleges specializációja, hogy meditációkat összekötjük egy „kerti sétával”, amit én a természetben végzett „sétáló meditációnak” neveztem el. Amely úgy valósul meg, hogy a meditációkban megélt képi élményekhez keresünk kapcsolódásokat a természetben, egy csendes séta alatt, vagy egy erdőrészletben, mezőn megállva. A „séta” közben észrevett színek, képek, élmények tovább színesítik a már meglévő képeinket, vagy egy új nézőpontból világítják meg a megélt tapasztalatokat. Ez a tapasztalatot is bátran átültethetjük a saját életérben megtalálható természeti helyek, parkok, közeli erdők, vagy egyszerűen a kertben való sétába. (A Sétáló meditációról, bővebben az „Erdőterápia” lapon olvashatsz)

A Noah-ház és az SBCs kapcsolata, abban rejlik, hogy egy természetes közegben, a természet erőit erőforrásul hívva, elmélyítünk egy olyan szemléletmódot, amelyet elvihetünk magunkkal, és átültethetünk a saját életünkbe. A módszer alapképeivel kezdünk, és csak erre épülhet rá a részletes módszertanra épülő teljes meditációs kurzus. Természetesen más helyszínen, egyénileg és csoportosan is tanulható a módszer. Ehhez elérhetőségeim valamelyikén személyesen keressetek meg.

Erdőterápia

Sétáló meditáció

„Képzeld el, hogy egy erdőben sétálsz. A talpad alatt érzed a földet és a leveleket, ahogy ropognak a gallyak. Hallod a madarak énekét, és ha fölnézel, az ágak rései között megpillantod a kék eget, és látod, ahogy a leszüremlő napsugarak fénybe borítják előtted az ösvényt. Mély lélegzetet veszel. Megérzed az erdő illatát: moha, a gyanta, a föld és a fa szagát. Az egészet magadba szívod.”
(Csing, 2018)

Számomra a természet, egy gyógyító tér. Már a bemutatkozásomban is írtam róla, hogy – amikor beteg voltam – mennyire éreztem a természet jótékony, feltöltő, gyógyító hatását. Biztos vagyok abban is, hogy vannak gyógyító terek, helyek, amelyeket érdemes felfedeznünk önmagunk számára. Az, hogy megtaláljuk ezt a helyet, arra épülhet, hogy meg-meg állva kapcsolódunk az adott hely természetes elemeihez, és megérezzük, hogy mi az, ami hívogató és odavonzz bennünket, mint egy mágnes. A „jelenlét” a kulcs, amit nem is olyan könnyű gyakorolni, mert mindig csacsogásban van a szánk, és az elménk. Az erdő, a mező, a természet különleges csodákat rejt, ha figyelünk egy-egy részletre, ami sok minden lehet, pl. egy nagyobb fa, szikla, a moha színe, vagy patak csobogása. Megannyi hívogató jelet találunk a természetben, ha elkezdünk elcsendesedni, a lépésünkre figyelni, és a hely hívogató részleteit észrevenni. Az, hogy ez mennyi idő alatt ér el bennünket az elcsendesedett jelenlét, az változó, de gyakorolva tanulható.

Az erdőterápia az utóbbi években nagyon előtérbe került világszerte, és szinte minden országban egyre nagyobb teret kap az „erdőfürdő” gyakorlata. Japánból „sinrin joku” néven indult el világhódító útjára az erdőfürdőzés tudománya és művészete. Az erdőfürdő nem egy egyszerű séta az erdőben, hanem ilyenkor szinte megmerítkezünk az erdő atmoszférájában. Mondhatjuk úgy is, hogy magunkba engedjük az erdő élményét. Csupán kint vagyunk a természetbe és minden érzékszervünkkel próbáljuk befogadni azt. Ugyancsak Japán tudósok jöttek rá, hogy az erdőben való létnek milyen jótékony – fizikai, idegi és hormonális – hatásai vannak a szervezetünkre. Akár egy erdei séta is növeli a test immunválaszát a fertőzésekkel szemben és csökkentheti a stressz által befolyásolt betegségek kockázatát, mint pl. a magas vérnyomás, kedélybetegségeket, és hosszabb távon a rák, a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát is. Tehát az erdőfürdő, mindenki számára hozzáférhető prevenciós egészségvédő módszer, amiért nem kell orvoshoz mennünk, vagy a patikában sorban állnunk.

Mi a sétáló meditáció? A sétáló meditáció kifejezés megjelenik a Buddhista filozófiában is, de valójában más gyakorlatot jelent, mint amiért én kapcsoltam össze az erdei sétával egybekötött befelé figyeléssel. Számomra ez a meditáció, sétálva történik, és egy témára koncentrál. Arra amiért elindultam, amire választ keresek éppen. A sétáló meditációt végezhetjük egyedül, csoportosan is egy csendes vezető segítségével. A figyelem és a jelenlét az, ami által válaszokat kaphatunk a természettől, vagy egy új nézőpontból világítja meg a kérdésünket, vagy elakadásunkat. Az erdei sétához nem feltétlenül kell erdőbe menni. Megtehetjük a kertünkben, a közeli parkban, vagy egy tó körül sétálva. Bármilyen természetközeli hely jó lehet, ahol viszonylag kevés olyan zavaró inger van, ami elvonja a figyelmünket. Egyfajta fókuszáltabb, de érdeklődő figyelemmel sétálunk. Nincs telefon, fotózás, beszélgetés, csak a megfigyelő jelenlét, ami nem mindig könnyű, de nagyon is megszerethető.

Könyvajánló:
Sarah Ivens: Erdőterápia, Sinrin-joku, avagy a zöld út boldogsághoz
Dr. Csing Li: Sinrin-Joku, az erdőfürdőzés tudománya és művészete